A rosszkedv általában úgy alakul ki, hogy összejön jó pár dolog apránként - az "ezeréves" köd, sok-sok agyalás, a január a hirtelen az emberre szakadó munkahelyi stresszel, mókuskerékkel az ünnepi napok után....és még sorolhatnám - és akkor jön egy hír, mint egy robbanás, ami megdöbbent és szíven üt....
Nem gondoltam, hogy a mai bejegyzés ilyen típusú lesz...de ez most mégis a visszaemlékezés, a fájdalom, döbbenet és tisztelgés ideje. Moziban jártam munka után, azt hittem hogy majd mesélek a filmről...de hazafele már nem a filmen járt az agyam...
Csak egy rövid emlékezést szeretnék most "papírra" vetni, Valakiről, aki ezt nagyon megérdemli. Csak pár mondatot, ez a legkevesebb.
Az iskola, a város, az ország, a világ elvesztett egy fantasztikus tanárt, egy csodálatos embert és persze egy család egy számukra kedves hozzátartozót...
Egy olyan tanár volt Ő, aki azokkal is meg tudta szerettetni a matematika és fizika rejtélyes világát, akiket egyáltalán nem vonzottak a számok és a tudomány. Aki megkövetelte, hogy tanuljunk, és keményen számon is kérte, és akinek mégis nagyon szerettük az óráit. Akit mindenki első pillanatban a szívébe fogadott, pedig az elsős évnyitón benézve hozzánk, megszeppent elsősökhöz egy vicces "fenyegetéssel" mutatkozott be. Akinek köszönhetjük a "talpas egyes" fogalmát....és természetesen a matematika tudásom és szeretetem nagy részét is.....és még hosszan sorolhatnám, de egy biztos: a Tanár úr nagyon közel állt a szívemhez - ahogy minden diákja szívéhez is. És tudom, hogy az Ő szívében is volt hely még a legkonokabb diákjai számára is.
Hihetetlen, hogy hiába várható idén újra osztálytalálkozó, Vele már nem tudunk találkozni.
Nyugodjon Békében Tanár Úr!
.jpg)
Nem gondoltam, hogy a mai bejegyzés ilyen típusú lesz...de ez most mégis a visszaemlékezés, a fájdalom, döbbenet és tisztelgés ideje. Moziban jártam munka után, azt hittem hogy majd mesélek a filmről...de hazafele már nem a filmen járt az agyam...
Csak egy rövid emlékezést szeretnék most "papírra" vetni, Valakiről, aki ezt nagyon megérdemli. Csak pár mondatot, ez a legkevesebb.
Az iskola, a város, az ország, a világ elvesztett egy fantasztikus tanárt, egy csodálatos embert és persze egy család egy számukra kedves hozzátartozót...
Egy olyan tanár volt Ő, aki azokkal is meg tudta szerettetni a matematika és fizika rejtélyes világát, akiket egyáltalán nem vonzottak a számok és a tudomány. Aki megkövetelte, hogy tanuljunk, és keményen számon is kérte, és akinek mégis nagyon szerettük az óráit. Akit mindenki első pillanatban a szívébe fogadott, pedig az elsős évnyitón benézve hozzánk, megszeppent elsősökhöz egy vicces "fenyegetéssel" mutatkozott be. Akinek köszönhetjük a "talpas egyes" fogalmát....és természetesen a matematika tudásom és szeretetem nagy részét is.....és még hosszan sorolhatnám, de egy biztos: a Tanár úr nagyon közel állt a szívemhez - ahogy minden diákja szívéhez is. És tudom, hogy az Ő szívében is volt hely még a legkonokabb diákjai számára is.
Hihetetlen, hogy hiába várható idén újra osztálytalálkozó, Vele már nem tudunk találkozni.
Nyugodjon Békében Tanár Úr!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése