La Boulangerie

Sajnos nem sikerült. Összeszedett az a fránya záróbusz. Elsőre nagy csalódásként és kudarcként éltem meg, és kellett egy kis idő, hogy leülepedjen bennem ez az „élmény". Ott helyben alig fogtam fel, akkor még elvonta a figyelmemet a kegyetlen meleg a rakparton, és hogy pár száz méteren keresztül már fenyegetően jött utánam a busz. És egy aranyos jelenet: közvetlen utánam, még a híd után értünk be egy 4-5 éves forma kisfiút, anyukájával és a kistesóval babakocsiban. A kisfiú kis durcás arca még most is előttem van, alig akart felszállni a buszra, ahol aztán később anyukája vigasztalta, hogy milyen nagy dolog már az is, hogy idáig eljutott és majd megközelebb. Megmosolyogtam az esetet, de majd megszakadt a szívem a kissrácért, miközben teljesen együtt éreztem vele (és akkor még nem tudtam, hogy szinte ugyanazokat a vigasztaló szavakat kapom majd én is a barátoktól). A verseny után vasárnap önkénteskedtem és rajtcsomagokat osztottam, és végül úgy döntöttem, hogy este futok e...

Képzeljétek, a múltkori futós bejegyzésem alig egy nap alatt máris a blogom legolvasottabb írása lett...Tekintve, hogy gasztroblogról van szó, így ez még nagyobb szó 😊 Hálás vagyok a pozitív fogadtatásért és bár tervezem már az új gasztro témájú bejegyzést (ígérem, hogy igazi nagy kedvenc lesz 😉), most hálám jeléül megosztom veletek a legújabb futás témában írt bejegyzésemet is...😊 Tele élettel, tele cipővel 😉😃 Nézzük tehát a legfrissebb írást: Az elm ú lt h é tv é ge k é t ú jdons á got is tartogatott sz á momra. Egyr é szt p é nteken megkaptam a Midicitt á felk é sz ü l é s els ő k é t het é re vonatkoz ó edz é stervet (amire egy é bk é nt itt iratkozhattok fel Ti is, hajr á ! 😉 ). Szombaton pedig megvettem az ú j fut ó cip ő met! Kor á bban megbesz é ltem magammal, hogy ha febru á rban eljutok arra a szintre, hogy az 5 km-t m á r le tudom futni, akkor kapok magamt ó l egy ú j cip ő t. Egy j ó cip ő re meg ugye igaz á n sz ü ks é g van, ha az ember ú gy akar futni, ...

Nos, az a helyzet, hogy a héten a munkahelyemen futónagykövet lettem. És ezzel párhuzamosan elkezdtem a benti intranetünkön is blogolni, miről másról, mint a futásról. Mivel ezt alapvetően csak a kollégáim olvashatják, így arra gondoltam, hogy bár a blogom tematikájába nem illeszkedik, de legalább az első posztomat megosztom veletek. A többit majd meglátjuk, mert nem akarok egy merőben már tematikát pluszban rátok erőltetni... 😂 Tehát jöjjön a futás blogom első bejegyzése, szinte teljesen változatlan formában, ahogyan kedden közzétettem az intraneten: "Mindig nehéz leülni és elkezdeni leírni a gondolataimat. Nem azért, mert nem tudnék miről írni, hanem pontosan azért, mert túl sok gondolat kavarog a fejemben. Néhány ismerősöm talán már tudja, hogy gasztro témában van egy kis blogocskám ( LaBoulangerie megjegyzés: igen, itt erre a blogra utaltam 😉), ami érintett már utazást is, és filmekről is meséltem már benne. Imádok sütni főzni, szeretek utazni és persze a jó film...

Nos, É va azt mondta, hogy é n minden h ü lyes é gben benne vagyok. Ő kital á l valamit, é s arra sz á m í t (b á r szerintem m á r bőven nem), hogy majd ellenkezem, é n meg egyszer ű en annyit mondok, hogy „ persze, menj ü nk, miért ne! ” 😃 Valahogy ilyen g ö rd ü l é kenyen ment ez I ndia eset ébe n is. J ö tt az ö tlet, hogy menj ü nk, é n meg mit mondhattam m á st, mint „ persze, gyer ü nk, hajrá ” 😊 É s milyen klassz volt, mekkora é lm é ny! Minden ottani kalanddal, eml é kkel, motoros es é ssel, é jszakai vonatoz á ssal, betegs é ggel egy ü tt sem hagytam volna ki semmi p é nz é rt 😊 És valahogy í gy j ö tt most Gr ú zia is, aztán  ahogy elkezdt ü k bele á sni magunkat az ottani lehet ő s é gekbe, l á tnival ó kba, v á rhat ó é lm é nyekbe, ú gy lettünk és lesz ü nk folyamatosan egyre izgatottabbak 😊 Hamar elj ö n m á jus … rem é lem   😉   Aztán tegnap é jjel az a pillanat is el é rkezett, hogy beszerezt ü k a repülőjegyeket  😊 Nagyo...