Moni kenyere

Ez a nap is úgy indult, mint egy „átlagos” újév első munkanapja (pffff…)…. :)  Kegyetlenül nehéz kimászni az ágyból – még jó, hogy már éjjel kitaláltam mit vegyek fel – teakészítés, csomagolás és egy gyors készülődés után irány a buszmegálló. Az irodában sűrű „boldogújévet” kívánságokkal üdvözölni az ébredező – de végre tényleg kisimult arcú kollégákat….

No, de ez a nap mégis más volt – két okból is: tegnap végre megszületett ez a blog, vagyis a „La Boulangerie” és persze emiatt tegnap óta folyamatosan vadabbnál vadabb ötletek keringtek a fejemben, hogy mi legyen az első „alkotás”, amit elkészítek és megosztok ilyen formában is :) 
Mert hát persze már nyár óta rendszeresen sütök kenyérkéket, amiket meg is mutogatok a barátaimnak az egyik közösségi oldalon, de blog írására még nem adtam a fejem… eddig még nem. Aztán újév első napján nővérkém adta az inspirációt és gondoltam, belevágok. Nyilván nem lesz annyira profi, mint a nagy „elődök”, akiktől rengeteget tanultam – kiemelném Limarát, aki által elkezdtem elmerülni a kenyérsütés rejtelmeiben…(Receptjeit mindenkinek csak ajánlani tudom - nagy kedvenceim ;) )

Végül a La Boulangerie első „alkotása” egy zabpelyhes és diós-sajtos kenyérke lett – ami az inspirációért köszönetként a „Moni kenyere” nevet kapta:)
 

Moni kenyere

Hozzávalók:

2,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

10-12 dkg kenyérliszt

2-3 dkg zabpehely

5-6 dkg öregtészta vagy kovász

3-4 dkg élesztő

egy csapott evőkanál burgonyapehely

1 evőkanál olívaolaj

fél evőkanál só

5 dkg pirított és mozsárban tört dió

5 dkg reszelt sajt (én most egyszerű trappistát és füstölt sajtot használtam)

kb 1 dl víz

 Azzal kezdtem a készülődést, hogy a diót illatosra pirítottam egy serpenyőben, majd darabosra törtem a mamámtól örökölt mozsárban. 

Aztán lereszeltem a sajtot – a nagyobb almareszelő részt használva, mert így darabosabb lett. 

 

Utána a tészta többi hozzávalójával együtt a diót és a sajtot is a kenyérsütő üstjébe pakoltam. Kovászt sokféleképpen lehet készíteni, de én a következő receptet ajánlom. Szintén Limarától származik az a kovász is, amit én használok – nyáron kaptam, azóta az instrukciók alapján nevelgetem és ezzel dolgozom :)

A kenyérsütőmön van egy „Tészta” program, én ezt szoktam használni. Ez 1,5 órát dagasztja – keleszti a tésztámat, ez utána gyakorlatilag már tökéletes a sütéshez. 

Ha az eredeti – kézzel dagasztásnál szeretnék maradni és nem egy dolgos munkanap estéjéről van szó, amikor őszintén bevallva lusta vagyok „belemászni” a tésztába, akkor a következőként járok el (a nyáron tanultak szerint): a hozzávalókat jól összegyúrom, alaposan, addig amíg a tészta felülete szép sima lesz. Ezután 20-25 percet hagyom pihenni a tésztát, majd finoman, óvatosan ismét átgyúrom és megint pihentetem 20-25 percet. A pihi utána aztán formázom a kenyérkét, amit aztán sütőpapírral bélelt jénaiba helyezek – a jénai tetejébe kevés vizet spriccelve. A jénaiban 45-60 percet kelesztem és utána mehet a sütőbe (előtte spriccelek vizet a tésztára is és újra a tetőbe). 

De én most a lustát játszottam és maradtam a gépnél. Itt a másfél óra eltelte után kivettem a tésztát és formáztam – én most egy kis csavaros formát választottam. Ezután helyeztem a jénaiban és itt már elég neki 5-10 perc pihi (a tetőbe vizet spriccelve), majd mehetett a sütőbe (előtte újra vizet spriccelve a tetőbe és a tésztára). A tészta tetejére sütés előtt kevés zabpelyhet szórtam és egy pár diódarabkával díszítettem :)
45-50 perc alatt - 220-230 fokos sütőben szép aranyszínűre sült…. 

Megjegyzem, hogy a liszt típusokat lehet máshogy is variálni, nekem most épp ilyenek voltak itthon.:)  A tésztám egyébként most kicsit lágyabb lett, így picit lapibb is lett a kenyérkém, de az illata és az íze nagyon fincsi!

Most azon gondolkodom, hogy édes házilekvárral, vajjal vagy valami sóssal – például sajtkrémmel kóstoljam-e még meg…eddig csak úgy magában eszegettem :)