Ugrás a fő tartalomra

India - vonatozás (nappal)


Nehéz pontosan követni az eseményeket, amikor olyan kevés idő van írni és közben úgy pörögnek az események, hogy még csak az 5. napot tapossuk, de már olyan, mintha hetek óta itt lennék...És közben annyi benyomás éri az embert, amiről a gondolatokat persze szintén nincs esély azonnal kiírni magamból.
Most épp a buszon ülünk,úton Kushalnagar felé.A 6 órás buszút első órácskája telik el lassan. Mivel a tablet elővételt, bekapcsolást nem érzem most egyszerűnek, így csak a telefonba írok jegyzetet, amit feltöltök a blogra, amikor sikerül.
Arra gondoltam, hogy tematizáltan mesélek. Igaz, hogy a night market (éjszakai piac) előbb volt, de először a tegnapi vonatozásról írnék pár gondolatot.
Azzal kezdeném, hogy Indiában csak az induljon vonatozni, aki nagyon kitartó, türelmes, erős a gyomra, gyorsan tud szaladni és rengeteg ember közt szlalomozva a hátán egy cirka 15 kilós, a kezében pedig egy másik, minimum 5 kilós csomaggal és persze, aki át akarja élni élete egyik legnagyobb élményét.
Mi hajnali 5 előtt indultunk Goáról taxival a vasútállomásra, fél 7 körül már ott is voltunk - a vonatunk a kiírás szerint 7:10-kor indult... volna. Volt egy kevés idő, addig egy mozgó árus bácsitól vettünk "csájt", ami nagyon finom volt. Tejes, fűszeres, kardamomos tea tulajdonképpen. A várakozás alatt meglátogattuk a mosdót, vagyis mi a női várótermet. Két dolog hagyott mély nyomot, az egyik a váróteremrész festése, a másik pedig maga a WC... vagyis WC és fürdő. Volt két zuhanyzószerű kabin, benne leselejtezett, összetört WC csészével és kosszal, szeméttel. Ezen kívül két taposós és egy európai típusú wc kabin. Míg Évára vártam, a szomszéd fülkében anyuka a kisfiával, akitől a próbálkozások nyögdécselései szűrődtek ki, a másik szélső fülkéből pedig valami folyékony indult meg kifelé és a középső kabin felé. Azt hiszem, ennek a témának a részletezéséből ennyi elég is, ugorjunk át oda, hogy ezután néhány körénk szegődött kóbor kutya társaságában vártuk tovább a vonatunkat. A 7:10-es jelzett indulás fél8 felé 7:30-ra változott, egy 20 perccel később 8 órára, majd 8:20 felé 8:30-ra. Fél 9 után aztán a hangosbemondó elkezdte jelezni, hogy a vonatunk érkezik shortly (vagyis rövidesen). Ez jelenthetett 5 percet, de még órákat is. Jó jel volt, hogy már a mellettünk lévő kijelzőn is az állt, hogy 1-es vágány. Bár elmesélésekből hallottunk olyanról, hogy beérkezés előtt pár perccel ez átváltott 2-esre és akkor aztán futás a csomagokkal a felüljárón át. Mi ezt megúsztuk. 8:50 körül futott be végül az expressz, és "csak" az S1-es Sleepery kocsiig kellett szaladni és a létraszerű feljáraton felkapaszkodni. A vonaton mindenki megkereste a helyét, a csomagokét is, és folytatódott a vonatkaland. A vonaton flexibilis megoldással akadtak alvóhelyek, tehát ki így, ki úgy próbálta kipihenni az éjszakai aligalvást. Néha jöttek teát, kávét, rágcsát vagy vödörből üdítőket kínáló árusok. Jellemző az indiaiak "szemétkezelési technikájára", hogy már az állomáson láttam olyant, hogy a kis papírpoharat, amiből a kávét és teát isszák, valaki egyszerűen csak az ablakon hajította ki.
A közvetlen vonatszomszédunk egy idősödő, jómódúnak tűnő, értelmiségi házaspár volt. Mint itt olyan gyakran szokták, megkérdezte a férj tőlünk, hogy melyik országból jöttünk, és a Magyarország válaszra egyből rávágta, hogy "áh; Budapest!". Ezt azért általában nem tudják, sőt sokan üres tekintettel néznek a válasz után, bár meglepően sokan vetik fel rögtön a foci témáját. Hiába, a magyar foci történelme még kitart...
A vonatút forró volt, de meglepő módon rövidebb a vártnál. Fél 2 felé beértünk Mangalore állomásra, ahol a túravezetőnk kerített 3 riksát,  amibe 9-en csomagostul bevágtuk magunkat - ami amúgy érdekes mutatvány volt - és irány a szállás. A riksázásról és a közlekedési élményekről majd külön mesélek, mert az megér egy külön bejegyzést.
A mangalori szállás egyébként szuper volt, indiai viszonylatunkban eddig a legjobb.
Ma reggel aztán hátrahagytuk Mangarore-t, hogy indulhasson a buszos kaland és célba vehessük Kushalnagart.
Folyt. köv...

(két nappal ezelőtt született bejegyzés)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Irány Grúzia...!

Nos, É va azt mondta, hogy é n minden h ü lyes é gben benne vagyok. Ő kital á l valamit, é s arra sz á m í t (b á r szerintem m á r bőven nem), hogy majd ellenkezem, é n meg egyszer ű en annyit mondok, hogy „ persze, menj ü nk, miért ne! ” 😃 Valahogy ilyen g ö rd ü l é kenyen ment ez I ndia eset ébe n is. J ö tt az ö tlet, hogy menj ü nk, é n meg mit mondhattam m á st, mint „ persze, gyer ü nk, hajrá ” 😊 É s milyen klassz volt, mekkora é lm é ny! Minden ottani kalanddal, eml é kkel, motoros es é ssel, é jszakai vonatoz á ssal, betegs é ggel egy ü tt sem hagytam volna ki semmi p é nz é rt 😊 És valahogy í gy j ö tt most Gr ú zia is, aztán  ahogy elkezdt ü k bele á sni magunkat az ottani lehet ő s é gekbe, l á tnival ó kba, v á rhat ó é lm é nyekbe, ú gy lettünk és lesz ü nk folyamatosan egyre izgatottabbak 😊 Hamar elj ö n m á jus … rem é lem   😉   Aztán tegnap é jjel az a pillanat is el é rkezett, hogy beszerezt ü k a repülőjegyeket  😊 Nagyo...

Mákos guba újratöltve - ahogy én szeretem :)

Elég rég nem írtam semmit, de ami késik, nem múlik :) És miről is szólhatna az új év első bejegyzése, mint a mákos gubáról, az én értelmezésemben. Tegnap hajnalra olyan hideg lett odakint, hogy nagyjából semmihez sem volt kedvem, csak bebújni a takaró alá, egy jó könyvvel és egy jó filmmel. Meg persze olyan kajákat csinálni, amik feledtetik a kemény éjszakai mínuszokat. Az egyik, amit mindenképp meg akartam csinálni, egy jó kis házi sütőtök krémleves volt, a másik pedig,  így az új év első napjaiban mi más lehetett volna, mint egy jó kis mákos guba. Igaz, hogy idén már másodszorra készítettem mákos gubát, mivel persze január első estéjén is ez volt a menü, meg persze az utána következő 3 napban is (elég nagy adag lett egymagamnak 😅). A mákos guba alapreceptjét a neten talált Stahl féle mákos guba recept adta, de én még kicsit turbóztam rajta :) Tehát ami kelleni fog: 5-6 db szikkadt kifli (az a legjobb, ha más legalább 2-3 naposak) 5 dl tej 2-3 dl tejszín kb 8 dkg c...

Szombati varázsital: a csokilikőr

Mit csinál az ember, ha nagyon mehetnéke van, nem bír megülni a fenekén, de az elmászkálós program végül nem jön össze? Csokilikőrt csinál!:) Már karácsony előtt tervben volt, hogy legyártom ezt a likőrt, de az év végi hajtásban esélytelen volt...Ma már reggel óta úgy mentem volna valamerre, tervben is volt, csak aztán mégsem jött össze. Voltam piacon,de ennyi. Viszont ma a lakást túl kicsinek éreztem, úgy éreztem magam, mint akit bezártak. Próbáltam értelmes elfoglaltságot találni, ekkor jutott eszembe az elmaradt csokilikőr. Gyorsan előszedtem a receptet, és kicsi kreativitással fűszerezve nekiláttam. Hozzávalók : - 2 dl habtejszín - 4 evőkanál kakaópor (cukrozatlan) - 15 dkg cukor - 10 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalmú) - 2,5 dl rum - egy kevés fahéj - egy kevés reszelt narancshéj Az elkészítés rém egyszerű. Összekeverjük a tejszínt, kakaóport, cukrot, fűszerezzük a fahéjjal és narancshéjjal (el tudnám még képzelni gyömbérrel fűszerezve is) aztán az étcsokiva...